Nádasdy-vár

A feudális anarchia időszakában - 1288-1327. között - a Kőszegi – család birtokolta. Köcski Sándor országbíró 1327 – ben visszafoglalta Károly Róbert király számára. Az erősség 1390 – ig a király birtokába maradt. Luxemburgi Zsigmond 1390 – ben Kanizsai János esztergomi érseknek és testvéreinek ajándékozta, és a család kisebb megszakításokkal 1534 – ig birtokolta.

A 13 – 15. század során több ponton építkeztek a vár területén. A mai palotaépület délnyugati kiszögelésében a 13. század végén háromszintes torony épült, amelyhez kőből készült várfal csatlakozott. A tornyot később két háromszintes épületrésszel és díszes helyiségekkel bővítették. Az északi – A – és a nyugati – B - - szárnyak jelentős része is e korból származik, amelyek egy zömök kis toronnyal csatlakoztak egymáshoz. A gazdasági épület udvarán középkori épület maradványait tárták fel. Az írásos források szerint a 16. század elején is komoly építkeztek folytak a várban, amelyek emlékei a kaputoronyalj két oldalán kialakított, ma is látható ülőfülkék.

Nádasdy Tamásnak Kanizsai Orsolyával 1534 – ben kötött házassága révén a hatalmas Kanizsai vagyont a Nádasdy – család örökölte. Nádasdy Tamás idején a reneszánsz jegyében megújult a vár. A délnyugati épületegyüttest egy háromszintes szárnnyal bővítették (D szárny). Az épület számára kőkeretes reneszánsz ablakokat is faragtak, amelyek közül egyiknek a maradványa a könyvtár bejárata felett látható. A középkori épület kibővítésével 1554 – 55 – ben készült el a napjainkban is látható keleti – B – szárny. Két oldalán a homlokzatból kilépő épületrészt emeletek, amelynek kőkeretes ajtaja ma is e szárny egyik bejárataként szolgál. A földszintjén reneszánsz árkádsor húzódott nyitott, boltozott folyosóval. Az emeleti részen faoszlopokra támaszkodó nyitott, fafödémes folyosót alakítottak ki. A kaputorony 1560 – ban kapta a szép reneszánsz stílusú kapuépítményét. A török előrenyomulása miatt Nádasdy Tamás idején a palotaépítkezésekkel párhuzamosan – 1551 – től - folyt a védművek megerősítése. Sárvár a Rábára támaszkodó negyedik védelmi vonalba tartozott. A napjainkban is látható óolasz bástyás védőövet Nádasdy Ferenc és Nádasdy Pál építette 1588 - 1615. között.

Az igényesen építkező Nádasdy Ferenc országbíró nevéhez fűződik a vár kiépítésének utolsó, nagyszabású fázisa. A munkák 1644 – ben kezdődtek feltehetőleg az északi – A - szárny kibővítésével, amely összefüggésben lehet a főúr Eszterházy Anna Júliával kötött házasságával. A kaputornyot napjainkban is használatos dongaboltozatos kapualj közbeiktatásával összekötötték a palotaépülettel, felette pedig kialíkították a teknőboltozatos díszteremet, ami a magyarországi barokk művészet legszebb belső terei közé tartozik. A mennyezetfreskókat Hans Rudolf Miller festette 1653 – ban. A képek a tizenötéves háború (1591 – 1606) törökkel vívott csatáit ábrázolják. Az országbíró e freskókkal a nemesi őstisztelet jegyében nagyapjának, Nádasdy Ferencnek kívánt emléket állítani. A díszterem stukkói Andrea Bertinalli munkáját dicsérik. Az palota délnyugati középkori eredetű, illetve Nádasdy Tamás által épített háromszintes épületét (D szárny) kétszintesre bontották vissza. Az udvari beugrásokat megszüntették. Ezzel főtömegében kialakult a napjainkban is látható zárt udvarú, egységes homlokzatú várkastély. Elkezdték a keleti és déli szárny (B és C szárny) találkozásánál a Szűz Mária kápolna létesítését. A Nádasdyak európai viszonylatban is jelentős műgyűjteményét, a sárvári tárházat szintén a várban őrizték.

Nádasdy Ferencet 1671 – ben a Wesselényi – felé összeesküvésben való részvételéért kivégezték. I. Lipót császár 1677 – ben Draskovich Miklósnak és feleségének, Nádasdy Krisztinának adományozta a teljesen kifosztott várat. A hadműveletekben utoljára a Rákóczi - szabadságharc során játszott szerepet. Sárvár sohasem került fel a lerombolandó várak listájára. A falak és a bástyák lebontására később sem került sor. A Draskovich - család idején a várkastély állaga erősen leromlott. Az enyészettől való megmentése a 18. század derekán kezdődött. Szluha György tábornok földesurasága idején készülhettek a toronyszoba mitológiai tárgyú freskói. Szily Ádám megrendelésére 1769 –ben Dorffmaister István megfestette a díszterem oldalfalain látható ószövetségi témájú, barokk stílusú freskókat. Az északi – A- szárny emeleti szobáinak faliképei 1770 táján készülhettek.

A várat és az uradalmat 1803 – ban a Habsburg – Estei - család vásárolta meg. Habsburg Ferdinánd főherceg és fia, IV. Ferenc modenai uralkodó nevéhez fűződik az épületek restaurálása, a reneszánsz árkádsor befalazása, a várhoz vezető téglahíd építése, a várárok feltöltése, amelyhez felhasználták a várfalak földtöltését. Egységes arculatot kapott a palotaépület udvari homlokzata. A várudvaron a felújítás emlékére 1813 – ban emléktáblát helyeztek el.

A vár tulajdonosai 1875 – től III. Lajos, az utolsó bajor király és hitvese, Estei Mária Terézia Dorottya főhercegnő volt. A vár ekkor egy 15. 500 kat. holdas, 18 majorból álló, korszerű erőgazdálkodást folytató, híres ménessel rendelkező uradalom központját alkotta. Ennek tanúi a vár gazdasági épületei is. III. Lajos az utolsó bajor király 1921 - ben a várban hunyt el. A bajor hercegi család 1945 – ig maradt a vár birtokosa.

A Nádasdy – várnak a II. világháború után több éves hánytatott sors jutott osztályrészül, majd az 1960 - 70 – es években történt felújítás követően a város kulturális életének központjává vált. Napjainkban a Nádasdy – vár Művelődési Központ és Könyvtár mellett a Nádasdy Ferenc Múzeum működik falai között. A vár ad otthont a város kulturális rendezvényeinek. Az óolaszbástyás védőöv rekonstrukciója 2005-2006 – ban valósult meg.

A Nádasdy - várat a várárok helyén létesült gyönyörű zöldövezet, a Várpark veszi körül. A nyugati rész parkosításához a modenai uralkodók fogtak hozzá az1810 – es években. A várárok keleti és déli részén Eőry Vilmos városbíró 1931 – ben közparkot hozott létre. A Várpark helyi jelentőségű védett természeti érték.